Franklin Park Állatkert

Egy nagy területű állatkert Bostonban.

Peter Bishop próbajáték

Broyles újabb ügyet bíz Olivia-ra. Az elmondása szerint az állatkertben egy gyűrűs farkú maki végzett egy emberrel. Ez a faj nem épp az agresszivitásáról híres, és az eset felettébb furcsa. Az állatkertben az emberek bemehetnek a makikhoz, akik között szabsdon járhatnak. Az egyik hím példány az áldozat nyakába ugrott és kioltotta az életét. Ahogy kiértek az állatkertbe, mindenki neki lát a dolgának. Astrid a tetemet járja körbe, hogy a fején lévő kamerával képet küldjön Walter-nak a laborba. Lincoln, Olivia és Te neki láttok a nyomok keresésének, de látszólag semmi nincs itt. Az áldozatot, ha jobban megnézitek, látható, hogy több kisebb seb tarkítja a testét, a ruhája cafatokban, a szeme pedig eltűnt. A tarkóján egy viszonylag mély seb, mely előrefelé halad a nyakán. A mellkasa szebb, mint egy szántó föld. A halálos sérülést nem találjátok, tippelni tudtok csupán.
- Nincs rajta halálos seb. A halál oka a túlzott vérveszteség volt, méghozzá a nyaki sérülésekből. - tolmácsolta Astrid, amit Walter mondott a fülébe a laborból.
- Walter szeretné, ha a testet a laborba vinnénk, hogy jobban meg tudja vizsgálni. - folytatta.

Annyira már nem volt korán, én még is egy pohár kávéval kezemben álltam ott. Kicsit álmos voltam, s megviselt, hiszen az elmúlt időszakban rengeteg ügyön, és eseményen mentünk keresztül.
-Én magam annyira nem értek ezekhez a dolgokhoz, de annyit még magam is meg tudok állapítani, hogy a Katta nem végezhetett ezzel az emberrel. – mormogtam, miközben leguggoltam a test mellé, s alaposan megnéztem magamnak azt a nyaki sérülést. Összevont szemöldökkel hajoltam kicsit közelebb hozzá.
Fél szemmel Liv-re sandítottam, majd felkeltem, s elkönyveltem magamnak, ha a nyaksérülést veszem figyelembe, és a mellkasán éktelenkedő szántásokra nem figyelek oda, akkor 15-20 percet jósoltam neki, az alapján, hogy sérülése milyen komoly volt. Bár Walter elmondása szerint, nem volt halálos sérülés, és ezt én magam sem tudtam megcáfolni.
Persze Olivia helyett nem dönthettem, így nem bólinthatok rá arra, hogy a tetemet bezacskózzák, és vihessük is.
Minden esetre vetettem Astrid-ra egy pillantást, majd a kamerára, s lassan kezdtem járkálni, nézve a területet, hátha találok valamit, amit a nyomozók ne vettek volna észre. Bíztam benne, ha elég figyelmes vagyok, észrevehetek valamit, amit majd hasznosítani tudunk, s képesek leszünk megállapítani, még is Mi, vagy Ki követhette el a gyilkosságot.
Furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy vajon… megtorpantam, és az egyik nyomozóra pillantottam.
-Hol van a Katta amelyik „megölte” az áldozatot? Walter biztos meg szeretné vizsgálni!-morgolódtam, hiszen sehol egy ketrecet nem láttam, amiben a „bűnös” példány lehetett volna.

Peter Bishop próbajáték

Lassan kortyolod a kávét, meg kell adni a módját. Ahogy körbe járod a testet, amit már az FBI-osok a hátára fordítottak, vérnyomokat veszel észre. Az elhelyezkedésük és a színűk alapján felmerül benned a gyanú, hogy nem az áldozaté. A csapat lassan szedelőzködik, a testet a jól megszokott fekete zsákba rakják. Felhívhatod rá Olivia figyelmét is, vagy magad gyűjtheted be a mintát. A kérdésedre az egyik gondozó felel, aki eddig Lincoln-al beszélt.
- Mint látja, a makik itt szabadon vannak, és a látogatók jöhetnek be hozzájuk. Összesen huszonhárom makink van jelenleg. Ha megtalálja melyik volt, akkor szóljon nekem is. - válaszolt neked, majd tovább ment a dolgára. Neki állhatsz megkeresni a makit*, de figyelmen kívül is hagyhatod. Már mindenki végez lassan a helyszíneléssel, a dolgozók a makikat egy ideiglenes helyre szállítják át, a területet medig kordonnal veszik körbe, és huszonnégy órás megifgyelés alatt tartják majd. Ha döntöttél a makit illetően, akkor nincs más hátra: irány a labor.

//Még ide írj egy postot, majd a következő mesélői pedig a laborban lesz.

Annyira jellemző volt az emberekre, hogy semmit sem úgy csináltak, ahogy az elvárt lenne tőlük. Vettem egy nagyobb levegőt, majd inkább úgy döntöttem, szerzek néhány bizonyíték zacskót, s felszedem a vérmintákat, mielőtt még valaki beletaposná őket a feledés mocsarába.
Óvatosan ügyködtem, hiszen nem akartam semmit sem elrontani, ám mielőtt munkához láttam volna, szóltam egy helyszínelőnek, hogy készítsen képeket ott is, majd miután végeztem, Lív felé vettem az irányt, s mikor megpillantottam a gondozót, kivel a jó előbb beszéltem, odasiettem mellé.
-Hova viszik a Kattákat? –reméltem valami épkézláb választ kapok, s nem valami olyasmit, hogy a prospektusban majd megtalálja. Miután megkaptam a választ, csak egy bólintással, és egy köszönömmel elintéztem, s mentem vissza Lívhez, hogy átadjam neki a mintákat.
-Szerintem nem az áldozaté. Ahhoz túl szabályos cseppek voltak! A nyakamat rá, hogy nem a maki vére...
Belepillantottam kiürült kávés poharamba, majd egy kisebb sóhaj kíséretében, beszálltam a kocsiba.

Peter Bishop próbajáték

Hamar visszatértek az állatkertbe. Amint mindenki igazolványt mutat a pénztárnál, és te kerülsz sorra, a pénztáros nem akar beengedni, mivel nem tudod igazolni magad, hiába mondják bentről, hogy velük vagy. Enyhén megemelte a hangját, hogy márpedig fizessél, mert különben itt maradsz kint. Kint maradsz, vagy kicsengeted a tizenöt dolláros belépőt.

Kiszálltunk a kocsiból, már kíváncsi voltam arra a makira, aki elvileg képes volt megölni egy embert. Látni akartam, s levonni a következtetést, hogy vajon igazam volt e, s nem a maki ölte meg az ipsét, vagy pedig tévedtem.
A bejáratnál állva, mikor mindenki igazolványt villant, már mentem volna én is, mikor megállítottak, azzal a szöveggel, hogy igazolvány nélkül nem engednek be.
-Ugyan már ember! Alig pár perce voltam itt. Azóta nem váltottam személyazonosságot!
Ám be kellett látnom, hiába morgolódom, akkor sem fog beengedni, s azzal sem érek el semmit sem, ha beverem a képét. Így aztán elővettem tárcámat, flegma képpel kifizettem a belépőt, majd zsebre vágtam a jegyemet, és a visszajárót.
-Remélem boldog. - mormogtam egy gúnyos mosollyal képemen az ürgének, s mentem a többiekkel. Nincs mese, ha ezt akarom csinálni, akkor mindenképpen vissza kell szereznem a jelvényemet. Ha ugyan a Katta azóta nem törte apró darabokra, vagy éppen nem cserélte el valami finomságra.
Az emberek manapság rettentően bizalmatlanok. Igaz okuk is meg van rá, de hogy felejthetett el ennyi idő alatt? Talán azt hiszi be akarom csapni, és nem is az ügynökökkel vagyok? De ezen nem most kell gondolkodnom. A fő cél, a jelvényem visszaszerzése, s a Katta elvitele a laborba.

Peter Bishop próbajáték

A pénztáros, még megköszöni.
- Köszönjük, hogy hozzájárult az állatkert kasszájához, jó szórakozást. - mintha idegesíteni akarna.
Beléptek, és megindultok a makik ideiglenes lakhelye felé. A gondozó, akivel beszéltél, már vár rátok, és a kezében tart valamit, amit át is nyújt neked.
- Azt hiszem, ez az öné. - a jelvényed megvan. A gondozó bevezet titeket, majd folyamatosan mondja a magáét.
- Ide a civilek egyáltalán nem léphetnek be, így kizárt, hogy bárki bejusson és elvigyen valamit, vagy eltüntesse a nyomokat. - bent trópusi levegő uralkodik. A páratartalom és a hőmérséklet igen magas, hisz a makik nem a bostoni időjáráshoz vannak szokva, így folyamatosan az esőerdők illúzióját kell kelteni a számukra. Amint elértek nagyjából az épület feléhez, egy maki hasal a fán, végtagjai lelógnak. Mintha aludna.
- Elpusztult. Még mi sem tudjuk, hogy mitől, de így találtuk meg, mikor az utolsó makikat hoztuk át. - ennél többet nem tud mondani.

Hozzájárultam.. persze. Mindent lehetne mondani, csak azt nem. Hiszen nem önszántamból tettem. A személyazonosságom nem változott meg, még mindig ugyan az vagyok, mint aki alig pár órája voltam. Peter Bishop, az egyedi, a hamisítatlan. Türtőztetnem kellett magam, hogy ne ugorjak neki az illetőnek ezért a megnyilvánulásáért. Ámbár, inkább nem szóltam semmit sem, inkább csak csendesen mentem a többiekkel. Már épp kezdtem volna bele egy mondatba, mikor megpillantottam azt a férfit, akitől az információimat szereztem az állatok elhelyezésével kapcsolatban.
Mikor átnyújtotta a jelvényemet, elvettem tőle, beakasztottam a nyakamba.
-Köszönöm!- elgondolkodtam rajta, hogy vissza megyek, s visszakérem a pénzemet, hiszen feleslegesen kérték el, bár annyira szemét még én sem vagyok.
lassan odaértünk a Gorillaház mögött elhelyezett állatokhoz.
Civilek nem juthatnak be, a nyomokat nem tüntethetik el, ám de még is a férfi az állatok kifutójában szabadon mászkálhatott, és még is megölték. Némi paradoxont fedeztem fel a mondandójában, de had legyen neki igaza.
odabent viszonylag meleg volt, de nem zavartattam magam. Mondhatni, hozzászoktam az ilyesmihez, ám hirtelen bekerülni egy ilyen közegbe, furcsa is lehetne.
-Megdöglött?-felvont szemöldökkel pillantottam a fára. -Élve jobb lett volna. Leszednék onnan? jobb lenne bevinni a laborba Walternek.
Elhallgattam, s kicsit közelebb mentem a fához, melyen a tetem feküdt. Vajon mi okozhatta a halálát?
-Vajon a "gyilkos" hörcsög is feldobta a talpát?

Peter Bishop próbajáték

A gondozó így is úgy is levette volna az elpusztult állatot a fáról. A kérésedre készségesen bezacskózza, majd mintha csak egy boltban lennél átnyújtja neked.
- Találtak már valamit? Valami nyomot, amin elindulhatnak? - kérdezi a gondozó tőled, majd miután válaszoltál, vagy épp nem válaszoltál neki, ismét elmegy és teszi a dolgát, ti pedig neki álltok további nyomokat keresni. A földön, nagyjából a maki alatt foltok látszanak, amik sehogysem passzolnak a talaj és a terület színéhez. Inkább szürkés lila, itt-ott vörös foltokkal, ami nagy valószínűséggel vér lehet, de a másik két szín jelenléte elbizonytalanít ebben.

Mikor megkaptam a tetemet, csak bólintottam rá egyet köszönésképpen, majd a kérdésen elgondolkodtam egy pillanatra.
-Semmi újat...Talán a tetem majd nyomra vezet - megvontam vállamat, majd körbepillantottam a térségben.
Bíztam benne, hogy Walter majd talál valamit, pont úgy mint általában, s talán majd boncolás kellős közepén előáll valami kajával, amit szívesen elfogyasztana abban a pillanatban. Minden olyan lenne, mint a szokott körülmények között. Bár ez az egész rettentően furcsa volt. Még nekem is. Pedig már láttam egyet s mást.
Ahogy így méregettem a terepet, a fa alatt, ahol a maki feküdt, fura lilás vöröses foltokat fedeztem fel. Közelebb mentem hozzá, leguggoltam, s alaposabban megszemléltem a dolgokat.
-Vérnek tűnik... de... érdekes...-Felkeltem, majd az egyik embertől kértem két tiszta zacskót, s pár fülpiszkálószerű mintavételezőt, s a lehető legnagyobb precizitással vettem mintát belőle. Kíváncsi voltam, vajon Walter tudja e erre a magyarázatot. Olyan, mint a vér, de mégsem az. S vajon az állatból érkezhetett, vagy valami másból származik?
Lassan felegyenesedtem, lefotóztam a területet, s kíváncsian vártam, vajon mi fog kisülni ebből az egészből.

[color=steelblue]

Peter Bishop próbajáték

Itt már nincs tennivaló. Amit a gondozó tudott, elmondott, a fura minta megvan, a maki tetem megvan. A jelvényed visszakaptad, úgyhogy mostmár csak egyetlen állomás van: a hörcsög támadás helyszíne, ahonnan már bő egy órája jelentették a halálesetet, és bár a rendőrök biztosították a helyszínt, a nyomok így is folyamatosan hűlnek ki.

//>>ITT<< folytatjuk, mivel a lakóház, ahol az eset történt közel van a piachoz. A válaszodat már ide írd meg. //

» Central Park
» Martin Luther King Memorial Park