- Másik világ?! Uram… én hallottam eddigi ügyeink alkalmával érdekes dolgokat, de egy ablak egy másik világba?! Mégis hova?! – sajnálom, de nem tudom feldolgozni, talán Broyles ideges is lesz, hisz eddig is eléggé feszült volt, de azért jó tudni mivel állunk szemben. Valaki megint meg akarja látogatni a halott rokonait, és a másvilágba megy, vagy valami vallásos dologról lehet szó?! Így megvárom azért, hogy ad- e választ, vagy szimplán olyan tipikusan szülő szigorral… nem tudom egyszerűen mihez hasonlítani, de amikor látod, hogy nem kéne tetézni a dolgot, mégis megteszed, és rád néz egy olyan nézéssel, amivel ölni lehetne, és mégis van benne egy „te ezt most komolyan gondoltad” vagy inkább egy olyan „te hülye vagy” fejjel. Tényleg, az is lehet Broyles sose káromkodik, elképzelni se tudom, hogy… menjünk inkább.
-Nos fiúk… ti mit gondoltok erről az ablakról, amiből kijött vagy bejött egy ember?! Egyáltalán melyik szerintetek a jó kifejezés, a kijött vagy a bejött?! – kérdezem úton a helyszín felé.

- De mi oszlik konkrétan, mert én aztán nem látok semmi szokatlant… azon kívül, hogy itt van élet… - lévén elég kihalt egy hely szokott ez lenni, és már az is nagy szám, hogy csak úgy tömegelnek az emberek, hogy mi történt itt… hisz érthető, ők is meg vannak lepve. De semmi szokatlant nem látni, rajtunk kívül, vagyis azon kívül, hogy vannak itt emberek… mindegy, ezt a gondolat menetet inkább nem folytatom tovább.
- Rendben, én kikérdezem azt a lányt ott a színes hajával… te mondjuk kérdezd meg azt a férfit, aki a padon ül… - bár van elég szemtanú, de nekem az a férfi is elég gyanús, de szerintem ez a lány beszédesebbé válhat egy azonos nemű társaságában, mint mondjuk… bár Francis elég furcsa, hogy tartsd a két lépés távolságot. Lökött!
- Elnézést… jó napot. Olivia Dunham, Fringe Division… a történtekkel kapcsolatban szeretnék feltenni pár kérdést, ha lehet… - kezdem óvatosan, hisz látszik szegény lány enyhe sokk hatása alatt lehetett, és most csak a nyugtatók miatt kába kissé. Így ha beleegyezik, bár így is úgyis ki kéne faggatnom, és jobb lenne, mihamarabb, mert ilyenkor még friss az esemény, felteszem az első kérdésem.
- Elmondaná mit látott pontosan?!

- Azért remélem te tudod mit keresünk, vagy legalábbis jól adod elő magad. – nevetek egyet, de hagyom őt dolgozni, hisz ő ért ehhez, legalábbis nálam csak jobban, mert bevallom, nekem még mindig nem állt össze teljesen a kép, ebben segítenek majd a szemtanúk vallomásai, meg persze az is, amit majd Lincoln talál. Hisz szedegethetnénk bizonyítékokat, de egyelőre semmi feltűnőt nem találtam, persze ez csak egy futó pillantás volt, de ha tényleg nyílt valami ablak, valami világból, akkor az csak hagyott valamiféle látható nyomot… mindegy, most ez nem az én dolgom, erre van ott Lincoln meg a tudománya. Én inkább szeretem egyben látni, és hangsúlyozom, érthetően a történetet… azt már nem merem mondani, hogy egyszer valami kézzel fogható is lehetne, mert ezzel a munkával jár az is, hogy néha szinte a képzeletünkre vagyunk hagyatkozva.
- Lea Skye?! – szóval egy átlagos polgár, de meglepődök, arról meg jobb, ha nem szólok nem teljesen vagyok tisztában azzal, hogy kiről is beszél. De ez nem az ő hibája, nekem van túl kevés időm televíziót nézni, vagy egyáltalán zenét hallgatni.
- Biztos őt látta?! – azért visszakérdezek, hisz van egy nevünk, amire majd rákeresünk, akit lenyomozhatunk, és kiderülhet valami… ami már kézzel foghatóbb lesz annál a teóriánál, hogy egy énekesnő átsétált valahová egy ablakon.
- Az a szerkezet… egészen pontosan milyen volt, mihez tudná hasonlítani?! És ha valamelyik táskából vette ki, nem látott valami mást is a táskában?! Valami szokatlan a nőn?! – tudom, talán ostoba kérdésnek tűnhet, de lehet volt még ott valami, bármi, fegyver, és esetleg azt letudnánk futtatni. Jó, bevallom, fogalmam sincs mit kéne még kérdezni, itt ez a lány, sokkos állapotban, és akkor egy ablakon átmenő énekesnő?!
- És még valami… hogy sérült meg a keze?! Volt valami robbanás, ami ezzel az ablak nyitással járt?! Vagy hirtelen csak megjelent a semmiből a szerkezet hatására?! – közben látom, hogy Lincoln talált valamit, és nem nagyon hiszem el, amit látok… de nem is fogom fel ép ésszel. Bevallom, igazából csak ennyi fogalmazódik meg bennem, hogy „mi a fene?!”.

A kvantum fizika pacsirtája… hát ennek utána kell néznem, vagy össze van zavarodva ez a lány a történtektől, vagy én maradtam le nagyon a dolgok menetéről, vagy lehet ez azt jelenti, amit jelent… mármint mi az, hogy énekes, meg akkor nem tudós lenne, ha kvantum fizika, vagy az a banda neve, amiben fellép, de akkor miért így hívják őket?! Ennek utána kell majd járni!
De ha ilyen feltűnő jelenség… ezért választotta ezt a helyszínt, mert nem akarta, hogy bárki felismerje, és egy kihalt helyen…de épphogy ott vennék észre legelőször, hisz itt kevés ember járkál, kevés ember, aki felismerhetné… szóval ki volt tervelve a dolog.
Gondolkozok közben fejben, hogy nagyjából kezdjen összeállni az ügy.
Átveszem a kis szerkezetet, amit odanyújt, megnézem, vizsgálgatom, valami kioldónak néz ki.
- Köszönöm a segítséget, ha eszébe jutna még valami, bármi fontos, akkor szóljon. – mondom kedvesen, majd mivel Charlie int egyet, a kis szerkezettel a kezemben, és a hirtelen sok információnak tűnő dolgokkal, visszamegyek hozzájuk.
- Ti hallottatok már Lea Skye-ról, és a kvantumfizikáról, mint együttes?! – kérdezem meg első kérdésemet, hisz ők ketten mindig jobban belevetették magukat a kultúrába. Nem mondom, én is olykor járok múzeumba, vagy színházba, de az inkább kevesebbszer van, mint többször… szerintem zene lejátszom sincs.
- És szerintetek mi lehet ez a szerkezet?! – nyújtom oda, amit a szemtanútól kaptam, majd Charlie felé fordulok egy kérdéssel.
- Te mit tudtál meg attól a férfitől?! – hátha vonható valami párhuzam a két vallomás közt, vagy legalább hátha nem ugyanabból a szögből látták.
- És te Lincoln?! Mit varázsoltál elő a kis bizgentyűiddel?!

- Nem vagyok reménytelen, csak ha ki akarok kapcsolni, én élvezem a csöndet… és nem az esetem a vörös hajú lányok. – bököm meg Charlie-t viccesen, kicsit szurkálódva, aztán figyelem amit Lincoln mond. Egy énekes, aki fizikus… kvantum fizikus, bocsánat. Minden esetre, nem tévedtem olyan nagyot, hogy arra gondoltam, tényleg tudományos körökben is foroghat az illető leányzó, akiről a szemtanú beszélt.
- Azért nem furcsa ez egy kicsit szerintetek?! Itt egy énekesnő, aki tudós?! Bár biztos jó álca, ha valami rosszban töri a fejét… de hova mehetett?! – nézek arra a helyre, ahol előbb Lincoln végzett mélyre ható kutató munkát. Egyszerűen nem fogom fel, hogy mi történt, de komolyan…átment…egy ablakon…de hova?!
- Dunham. – nyomom meg a fülemen a hívás fogadást. – Rendben, uram, igyekszünk. – majd újra a fiúkhoz fordulok.
- A védelmi miniszter válaszokat akar… de nem tudom ez a kis masina mennyire elégíti majd ki a kíváncsiságát… de nagy baj lehet, ha már őt is érdekli a dolog. – jegyzem meg, miközben azt a kis eszközt vizsgálom, amit a lány átadott, és most Lincoln csodál. De tényleg nagy gebasz lehet, ha a védelmi miniszter a központba látogat.

- Neked könnyű lehet… gondolom te sose vagy csendben, a bogarak zizegnek benned mindig, nem?! – vágok vissza nevetve, bár annyi szent, ha haza megyek, bár már itt lenne az az idő, de akkor felrakok valami zenét.
- Az egy dolog, hogy én vörös vagyok… - jegyzem meg, de hát most ez teljesen mellékes is.
- Akkor mégis mit?! Bár nem fér össze… énekesnő, aki hobbiból kvantum fizikus, vagy fordítva?! De hova mehetett.. – tűnődök el a semmibe nézve, ahol elvileg valami épületet láttak, ami pedig nincs is ott.
- Hát eléggé benne vagyunk… fogalmam sincs mi történt itt, de félek ez túlmutat a képzelőerőmön. – megyek utánuk az autóhoz, és várom, hogy visszaérjünk a központba, Broyles nem biztos, hogy örülni fog.

Elindulok, a végére akarok járni a dolgoknak, amikor a nagy rohanás közben mintha enyhe szédülés jönne rám, vagy nem tudom, de hirtelen valami szokatlan érzékelek… lift… egy épület… mi a fene?!
Csodálkozom, és megrázom a fejem, hogy kitisztuljon.
Lehet leesett a vércukor szintem, hisz nem nagyon ettem semmit ma még, sűrű volt a nap.
De milyen épület volt az?!
Körbenézek, de még hasonlót se látok, nem mellesleg nincs is lift a házban… mindegy.
Visszasietek a parkba, és remélem ott vannak a fiúk, vagy ha nem, akkor megkeresem azt, amiről a levél szólt, egy kis adattároló talán, remélem nem vette észre semmi…pontosabban, hogy tényleg ott van, nem tudom miért hiszek annak a levélnek, valami belső megérzés.
Megvan!
A kezemben tartom a kis tárgyat, és várom a fiúkat, nem szabad feltűnést keltenünk.

- Nem tudom pontosan… mármint egy adattároló, amiről a levél beszélt. – közben felé nyújtom a levelet, még gyorsan elhoztam, pontosabban a sokk, és valami furcsa elegy miatt erőm nem volt, hogy kidobjam, pedig már majdnem összegyűrtem, csak a felismerés, hogy golyós tollal van rá írva, és hogy ez nem valami vicc…meg az a furcsa látomás is… ez az ügy egyre furcsább.
- Elvileg igen…- közben körbenézek, szívem szerint valami eldugott helyre mennék, nem tartozik ez igazán senki másra sem, mármint nem kellenek szemtanuk, hisz ki tudja mi történik, és ha megnyílik egy újabb olyan portál?! Mindegy, átnyújtom Lincolnak a kis adattárolót, hogy összedughassa a gépével, és megnézzük mit rejt…hihetünk-e a levélnek, előrébb kerülünk-e az ügy megoldásában, világossá válik-e mi folyik itt, vagy valaki most is épp jót nevet rajtunk?!