Walter laborja

A bostoni Harvard Egyetem Longwood Campusán található Kresge épület alagsorába rejtett kis csodaország. Dr. Bishop itt jön rá olyan dolgokra, amiket vagy elfelejtett és eget rengetőek, vagy az üggyel kapcsolatosak, de eget rengetőek továbbra is. Ez az ő kis játszótere.

Peter Bishop próbajáték

Állatkert

Amíg a vérmintával foglalatoskodsz, az egyik maki óvatosan, lemászik melléd, majd kiemeli a civil tanácsadói jelvényed a zsebedből, de ezt nem veszed észre. A kérdésedre a gondozó csak ennyit felel:
- A gorilla ház mögött voltak régen oda fogjuk őket vissza telepíteni a nyomozás idejére. - válaszol kézségesen, majd elhúzza a csíkot. Látszólag nem tetszik neki, hogy ennyien vannak itt. Összepakoltok és mehet minden a laborba.

A labor

Amint megérkeztek, Walter már előkészítette a helyet a testnek, és készen áll, hogy boncolást végezzen az áldozaton, bár nem valószínű, hogy talál valamit rajta. Semmi újjal nem tud szolgálni, kivéve, amit eddig is tudtatok. Épphogy csak befejezte a magyarázatot, már csörög Olivia telefonja. Broyles hívta, amint letette a telefont, már mondta is.
- Broyles volt. Újabb esett történt, de nem fogjátok elhinni. Egy nőt találtak holtan a lakásában. Az aranyhörcsögje marcangolta szét. - fejezte be, majd félig szkeptikusan, félig mosolyogva meredt rátok. Ekkor megcsörren még egy telefon. Astrid veszi fel, és a gondozóval beszél. Megtalálták a makit, aki elkövette a gyilkosságot. A körmei alatt hús-t és vért találtak, ami nem jellemző, hisz azok az állatok növényevők. Ideje indulni.

De ki megy, és hova?

Magamban elraktároztam, még is merre vitték el a makikat, majd csendben üldögéltem a kocsiban, egészen addig, míg meg nem érkeztünk Walter laborjába.
Betoltuk a testet, majd jómagam levettem kabátomat, belebújtam köpenyembe, s készen álltam arra, hogyha kell, segítséget nyújtsak Walternek.
Akár mi is a helyzet állása alapján a kvóta, akkor sem hiszem el, hogy az a maki követte volna el a gyilkosságot. Igaz, hatalmas intelligenciával rendelkeznek, de akkor sem lennének képesek arra, hogy megöljenek egy embert.
Mikor Olivia letette a telefont, felpillantottam a mikroszkópból, s felvont szemöldökkel tekintettem rá, ám hamarosan ez megváltozott.
-Egy aranyhörcsög?- kérdeztem hitetlenkedve. Astrid információja valahogy ésszerűbbnek hatot, főleg miután már kabátom vettem magamra, s reflexszerűen belenyúltam zsebébe.
-Hol az igazolványom?
Lehajolva, körbepillantottam, hátha véletlen kirántottam zsebemből, s nem vettem észre, de a közelemben nem volt. Gyorsan kirohantam, megnézni a kocsiban, ám ott sem találtam meg.
-A kocsiban sincs. - már egy kicsit kezdtem mérges lenni, ám hirtelen eszembe jutott valami.
-Az állatkert…- valamennyien értetlen tekintettel meredtek rám. - Miközben a mintát szedtem össze, egy maki mellém ugrott. Akkor nem érdekelt annyira… de… Az állatkertben van a jelvényem!!
Elhallgattam, majd Astrid-ra pillantottam, aztán Oliviára.
-Elmegyünk a makiért, majd a gyilkos hörcsöghöz, mindegyiket elhozzuk Walternek, és mindenki boldog.

Olivia Dunham próbajáték

Épp a laborban tettem-vettem. Épp megfejtem a tehenet - Astrid segítségével, aki megintcsak nem volt oda az ötletért - majd egy kémcső hálózaton keresztül végig vezetve leszűrtem belőle a káros anyagokat, és a végén csak a friss tej jött ki. Egy kisebb kémcsőbe öntöttem ki, majd szépen, ahogy az meg vagyon írva, meghúztam. Astrid kicsit fancsali képpel nézett rám, de lassan kezdi megszokni.
- Lássunk munkához, Astoria! - kurjantottam el magam, amire talán kicsit össze is rezdult, de végül bevetette magát a számítógép mögé, én pedig visszatértem a mikroszkóphoz, hogy folytassam a kutatásom.

Olivia Dunham próbajáték

Alig vagyok még magamnál a túloldalról való érkezés mellékhatásának köszönhetően. Fél percenként elhomályosodik a látásom, szívritmuszavarok gyötörnek, a migrénem meg ne is taglaljam...

Ahogy kizuhantam a Massive Dynamic földszintjén át amonnan, elhagytam a borítékot, ami tartalmazta a legfontosabb adatokat. De szerencsére még indulás előtt bemagoltam mindent. Amint elhagytam az ablakot, rohantam a taxihoz, ki a reptérre, majd fel az első bostoni gépre. Apának hála még kocsim is lett hirtelen. Egy '59-es DeSoto Adventurer, ami egy reptér közeli mélygarázsban várta, hogy egy Bell hazatévedjen. Hát én lettem a nyertes.
Kocsiba pattantam, majd hangos csikorgással hagytam el a parkolót, hogy egyenesen a cambridge-i Harvard campust vegyem célba.

Leparkolok a Kresge épület előtt, majd nyugodtan szállok ki. Már nézegetnek engem az emberek. Lehet nem 14 centis sarkú cipőt kellett volna felvennem? Késő bánat. Kimért léptekkel megyek be, majd közlöm a portással, hogy Dr. Bishophoz jöttem. Szemforgatva enged tovább.
Lelépcsőzöm az alagsorba, de nagyon kapaszkodok a lépcsőkorlátba. Csoda, hogy nem ájulok le... A labor ajtó előtt a táskámba nyúlok. Nem akartam gyógyszerhez nyúlni, de muszáj lesz. Előveszek egy fecskendőt, ráteszem a tűt, majd egy csinos vénás szúrás beadom a norepinephrinet magamnak. Csak pár pillanatot kell várnom... Lejjebb is megy a vérnyomásom és a látásom is helyre áll. Veszek egy nagy levegőt. Addig kell bemennem az ajtón, míg ilyen jól vagyok.

Kinyitom az ajtót és kifejezéstelen arccal lépem át a küszöböt. Meglátom a mikroszkóp mögött ügyködő Waltert. Felszalad a bal szemöldököm.
- Szervusz, Walter bácsi. - tekintek rá, majd az asszisztensére siklik a tekintetem. - Hölgyem.
Biccentek egyet neki, majd nyugodtan, zsebre dugott kézzel lépek le a lépcsőről, hogy megálljak. Nem tudom emlékszik-e rám Walter. Nem tudom, hogy milyen lavinát indítok el. Fel kellett volna keresnem előbb Edgey-t...

Walter laborja Tumblr_lnrxqbphF81qa2mdwo1_500

Meglep Nina kijelentése, egészen mást vártam volna.
- Eleanor is a cortexiphanos gyerekekkel volt Jacksonvilleben? - Kérdezem, amikor arra utal, hogy korábbról ismernem kéne a lányt. - Sajnos elég kevés dologra emlékszem már azokból az időkből Miss Sharp. - Teszem még hozzá. Na nem mintha tartoznék némi magyarázattal. Meglepődve hallgatom, hogy gyakorlatilag három teljes éve semmit sem tudnak a lányról legfeljebb annyit, amennyit Dr. Bell elárult nekik. Amikor arra céloz Nina, hogy elkötelezetten áll mellettünk mindkét Bell kénytelen vagyok hinni neki. Ugyanakkor motoszkál bennem egyfajta ellenérzés az idősebb Bell irányába.

- Hogy érti, hogy segítsen? - Kérdezem remélve, hogy választ is kapok. Persze félreérti, amit mondok. Hiszen én a titkos összekötő alatt Eleanort értettem. Azonban a véletlen folytán így ismét némi információval lettem gazdagabb. Azt a valakit, aki a lánnyal kommunikált mielőbb meg kell találni és kifaggatni. - Úgy érti kémkedni küldték? - Kérdezem meglepetten és óhatatlanul Scott ügynök jut eszembe. Ő is kettős ügynök volt, majd kiderült hogy valójában végig a jó oldalon állt, mellettünk. Mégis meghalt és ehhez nekem is igen sok közöm van. - És úgy gondolják, hogy most hazatért? Vagy muszáj volt hazajönnie inkább Miss Sharp? - Szegezem neki a kérdést.

Az említett név mintha ismerős lenne, de nem vagyok benne biztos. Abban viszont 1000%-ig igen, hogy Walterék mellett a helyem.
- Ezt hogyan értsem? Most akkor veszélyes bárkire nézve vagy sem? - Teszem fel a legfontosabb kérdést. - Rendben, én azonnal oda megyek. Reméljük Miss Sharp, hogy igaza lesz. Majd még keresem az összekötő miatt később, minden jót! - Köszönök el, majd sietve távozom az irodából és az MD épületéből is. Azonnal a laborba indulok, miközben Astridot hívom fel ismételten. Remélem még nem ért oda a lány és időben szólhatok nekik a történtekről. Vagy, ha járt ott, akkor nem ment még el.

//Elnézést kérek, hogy csak most hoztam a posztot, de a közelgő vizsgák lefoglaltak. Embarassed

//

Épp egy roppant érdekes mintát vizsgálok. Meglep, hogy mennyire érdekes a medve cukor mikroszkópikus képe, és mennyire különbözik a kocka cukorétól, pedig mindkettőben ott a "cukor" szó. Asterix - Astrid - most is kétkedve figyeli a tevékenységem, ahogy egy adag meleg kakaó megy épp keresztül a kémcsöveken és limbikokon, hogy a végén egy lombikba érve, iható állapotba kerüljön.
- Pompás, pomás. Asteroid - Astrid - hozza ide kérem az egeret, amit a múltkor fogtam. - le akartam tesztelni, hogy az egér tényleg a sajtra megy-e jobban, vagy a kakaó érdekli jobban.
- Walter, muszáj megfognom? Nem vagyok oda az ötletért. - fanyalgott Astrid. Igazán utálta az egereket.
- Ne fanyalogjon már kedvesem, ez egy komoly kísérlet, amivel megdönthetünk egy többszáz éves hiedelmet. Na hozza azt az egeret. - és ezt komolyan is gondoltam. Végül megérkezett a kísérleti egér. Igazán szép példány, szürke bundával. Tökéletes. Előre elkészítettem neki egy kis területet, ahol majd elindul és meglátjuk merre megy. Letettem a sajtot és a kakaót két különböző helyre, majd épp letettem volna az egeret, mikor benyitottak.
- Szervusz, Walter bácsi.
- Hello. - köszöntem neki vissza, majd letettem az egeret a labirintusba.
- Ismerjük egymást? - fordultam vissza a lányhoz. - Astoria, ismerjük a fiatal hölgyet? - fordultam asszisztensemhez.

~Olivia~

Ninán a sor, hogy meglepődjön. Bólint egyet, majd az asztalához sétál.
- Igen, Dunham ügynök, nagyon is ott volt. - sóhajtása szinte visszhangzik az irodában. Láthatóan csalódott hallva, hogy nem emlékszel a lányra. - Nos, ha újra látja, szerintem fel tudja majd idézni,

- Hazahozott magával valószínűleg sok mindent, ami a mi tudásunkat és képességünket messze meghaladja. Ha nem is eszközként, de tudásként igen. Az ő közvetlen következménye a cortexiphan. - zavart szusszantással elegyedő nevetést hallat Nina. - Igen. William Bell, azért küldte át őt jóval azelőtt, hogy ő átment, hogy egyengesse a talajt, hogy közvetítsen. - Hazajött. Az okát nem tudom, de áttörte a földszinten az egyik ablakunkat. Egy Bellt is nehéz kiismerni, hát még kettőt. - rázza meg a fejét a nő.

- Kezelje fokozottan veszélyesként. Elektrokinézissel bírt. Talán még bír is. - csóválja meg a fejét a tőle megszokottan a nő, majd bólint.
- Siessen.

~Labor~

Astrid a te akaratodnak eleget téve, de fanyalogva viszi az egeret. Berakja a labirintusba, majd felemeli a tekintetét az érkezőre.

Rám. Köszöntöm Walter, de ő láthatóan nem tud hová tenni. Az asszisztenst kérdezi, de ő a fejét rázza, hogy nem tudja. Ekkor csörren meg a telefon.
- Astrid. - veszi fel a nő félig dermedten. Olivia van a vonalban. - Gyere ide, kérlek, most! - rebegi a telefonba, majd leteszi és figyel.

- Jajj, Walter bácsi. - a zsebembe dugom a kezeim, ahogy apám szokta. - Még jó, hogy ismersz... A nevem Eleanor Skye Bell. William lánya.
Szemtelen vigyorral közlöm a tényállást.

Tényleg csak győzöm kapkodni a fejemet a sok régi-új információk hallatán. Kissé megrökönyödve hallgatom, hogy az egész kísérletezgetés oka valójában mi volt ám nem teszek megjegyzést róla fennhangon. Az említett becenévvel kapcsolatban egyenlőre nincs semmi derengés vagy deja vu, mint a korábbi esetekben. ~Mindegy, majd rákérdezek Walternél.~ Az idősebbik Bishopról egyből a fiatalabb jut eszembe és nem régiben tett felfedezésem, miszerint Peter is a túloldalról származik. Ez kétségtelen, tekintve hogy láttam amint kékesen csillogó és izzó aura veszi őt körül. Ugyanakkor most fontosabb dolgom is volt, mint ezzel foglalkozni.

Meg kellett találnom minél előbb Bell lányát. Nem is leplezem meglepettségemet, amit a miatt érzek, hogy ilyetén módon nyilatkozott Nina. Egyszerűen azt hittem, nem is tudom... mindig úgy védte és áradozott Bell-ről, hogy biztos voltam benne legalább szerelmes belé. Az elektrokinézis említésére felszalad a szemöldököm. Newton engem mindig is valamiféle tökéletes harcosnak képzelt el, aki az által hangoztatott összes képesség birtokosa. Én ugyan igyekeztem józanul gondolkozni, de egyre inkább úgy tűnik, önbeteljesítőek a jóslatai. ~Vajon én is képes lennék rá?~ Morfondírozok el egy pillanatra. A pyrokinézés mellett ez már gyerekjáték lenne valószínűleg.

De most még sincs itt az idő arra, hogy ilyesmi kísérletekbe fogjak. Csak remélni merem, hogy nem kések el és Astrid felveszi végre a telefont a laborban.
- Olivia vagyok... - Mondom, s már épp belekezdenék az ismertetésbe, amikor szó szerint rám vágja a telefont a kolléganőm, miután eléggé ijedten sürgeti érkezésemet. Villogóval felszerelkezve, jó néhány közlekedési szabályt megszegve és szitkozódva érkezem meg a laborhoz. Kibiztosított fegyverrel és rohanó léptekkel száguldok be az épületbe remélve, hogy nem késtem el. A laborhoz érve lelassítok, próbálok higgadtan viselkedni, mikor belépek a terembe. A fegyvert egyenesen a vörös hajú lányra fogom.

- Állj! FBI! Kezeket a tarkóra! - Sütöm el a közhelyes kifejezést, majd a többiekre nézek. - Astrid, Walter, lassan sétáljatok ide hozzám. A vendégünk veszélyes lehet rátok nézve. - Indoklom meg a dolgot, hogy értsék is valamennyire mi miért történik körülöttük. - Elenore, igaz? - Kérdezem a lánytól, s egy pillanatra feldereng előttem egy sokkal fiatalabb kiadásában az előttem álló. - Olivia vagyok, Olivia Dunham ügynök. Úgy értesültem, hogy lehet még gondod lesz az átállással. Ha megígéred, hogy nem használod a képességed, én is elrakom a fegyvert, Heathcliff. - Ajánlok alkut neki, bedobva a Ninától hallott becenevet. Vagy átbillen ezzel a holtpontján vagy sem.

//Elnézést kérek, hogy csak most hoztam a posztot, mostantól aktívabb leszek ígérem. Embarassed

//

Tárgy: Re: Walter laborja Vas. Dec. 16 2012, 12:55

Megdöbbenek. Bell lánya...Bell lánya. Gondolkodom, de sehogy sem akar beugrani. Nekem az rémlik, hogy Bell-nek nincs is lánya.
- Bell sosem vállalt volna gyereket! - vádolom meg a lányt, és közben, mint egy sértődött kis gyerek elfordulok, hogy vegyek még egy szálat az asztalra helyezett medve cukorból. A baj az, hogy nem tudom melyik volt a sima, és melyik az LSD-vel kevert fajta. Véletlenszerűen kiválasztok egyet, amikor meghallom a szokásos felszólítást: "kezeket tarkóra". Még szinte be sem kaptam, már dobtam is fel a kezem, és teljesen kinyújtottam, mint ahogy torna órákon tanítják. Később kapcsolok, hisz ez Olivia hangja. Lassan megfordulok, számból félig kilóg a medvecukor, és úgy figyelem tovább a fejleményeket.
- Mi történt? - kérdezem még mindig teli szájjal.

» Walter Bishop